
Jöhet bármi, csak egészség legyen – meg pénz. Ugye, mennyivel őszintébb így az örökzöld mondás? Figyelem, nem az értelmetlen dőzsölésről van szó: sokkal inkább arról az összegről, amiből az első kívánságot, az egészséget megőrizhetjük. Vagy visszahozhatjuk… A kettő távolságát pedig az összeg-és szolgáltatás alapú magán egészségbiztosítás közötti különbség szemlélteti a legjobban.
Ha szívesen hátat fordítanánk az állami egészségügynek, nem vagyunk egyedül. A privát szolgáltatások labirintusa tárt karokkal vár minden menekülőt – ha okosan választunk, megtaláljuk a helyünket. A biztosítás esetében látszólag egyszerű a képlet: megkötöm, később káresemény történik, a biztosító fizet. Az egészségügyben is létezik ez az összegbiztosítás alapú gyakorlat, amely a szolgáltatás alapú magán egészségbiztosítással ellentétben a pénztárcánk megnehezítésével segít, ha baj van.
Mivel az egészségbiztosítási szektorban a szolgáltatás alapú magán egészségbiztosítás elterjedése előtt itthon sokáig ez volt az egyedüli elterjedt modell, nem meglepő, ha viszonylag nagy tábort alkotnak azok, akik kizárólag ezt ismerik. Először meggondolva
tökéletes a konstrukció: az ajánlatban szereplő pénzösszegek magasak, és az esetek többségében valóban képesek fedezni egy váratlan baleset vagy komoly betegség költségeit.
Természetesen biztosítótól függ, de ha igazán súlyos a probléma, akkor korántsem biztos, hogy a bankszámlánkra érkező SOS-összeg mindent fedez. Vannak bizonyos előre nem látható, kiszámíthatatlan költségek: mennyi lesz pontosan a gyógyszer, mennyiért vállal a magánklinika, vagy ami talán még súlyosabb, mennyi hálapénzt kell fizetnünk, ha az állami egészségügyet választjuk…
Az összegalapú biztosítási forma tehát sok esetben nagyon megéri,
a különböző biztosítók szinte végtelen fajta kombinációt kínálnak, a munkából való kiesés kompenzálásától a veszélyes munkakörökre kötött külön szerződésekig.
Amikor azonban egy balesettel vagy betegséggel – ne szépítsük – beüt a pánik, nem biztos, hogy belefér, hogy végigvárjuk az állami várólistát, vagy ha Magyarországon nincs lehetőség a nekünk szükséges kezelésre, külföldre utazzunk a kapott pénzből. Ezeket a réseket hidalja át a szolgáltatás alapú magán egészségbiztosítás: megbízható, minősített magán intézményekkel és orvosokkal állnak szerződésben, egyes szolgáltatók akár nemzetközi szinten.
A szolgáltatás alapú magán egészségbiztosítás két legnagyobb előnye a biztonság és a rugalmasság. Az összegalapú biztosításokhoz hasonlóan természetesen itt is életkorunktól, az életmódunkból következő kockázati tényezőktől és a választott csomagtól függ a szolgáltatás díja. Ezzel a formával azonban kizárólag magas minőségű magánintézményekben gyógyulhatunk, ráadásul csomagtól függően akár preventív kivizsgálásokon is részt vehetünk. Aki az összegalapú modell szabadságát hiányolja, az a szolgáltatásalapú ajánlatok között is megtalálhatja:
bizonyos biztosítók teljesen szabad orvosválasztást is lehetővé tesznek. Ráadásul szinte bárhol vagyunk a világban, egészségügyi védőhálót nyújt, ha nemzetközi biztosítást választunk.
Ez pedig nemcsak akkor jön jól, ha éppen egy nyaraláson történik a baj, hanem akkor is, ha egy kockázatos műtétet szívesebben végeztetnénk egy világhírű orvossal – mondjuk Svájcban.