Egészségnevelés széles látószögben

A magyarok egészségi állapota elkeserítő. Minden második honfitársunk szív-, és érrendszeri, illetve daganatos betegségben hal meg, legkevesebb három millióan élnek magas vérnyomással és koleszterinszinttel; egymillióan cukorbetegek, és a népesség fele túlsúllyal küzd. Az uniós országok viszonylatában sokkal többet dohányzunk, és több alkohol fogy, ellenben kevesebb zöldség és gyümölcs; a mozgással pedig hadilábon állunk. Vajon van-e köze mindehhez az iskolai egészségnevelésnek? 

Abban nincs vita, hogy az egészséges életmód szempontrendszerei az oktatási intézmények mindennapi életében és választásaiban – ki legyen a menzai beszállító, hol tartunk testnevelésórát, szervezünk-e egészségnapot, gyümölcsnapot, részt veszünk-e az iskolatej programban, stb. – és a kapcsolódó tantárgyak ismeretanyagában is meg kell jelenjenek.  Szülőként sokszor érezzük azonban, hogy a gyakorlatba való átültetés bizony csorbát szenved: az iskolai étkeztetés többnyire egysíkú és egészségtelen, a tesióra nem a felszabadult mozgásra nevel rá, nincsen tantervben biztosított helye a stresszkezelő technikák átadásának, és pont az iskolai keretek szorítása lehetetleníti el például a nyugodt reggeleket.

KÖZÉPPONTBAN A LELKI EGÉSZSÉG

A skóciai „egészségfejlesztő iskola” program átfogóan gondolkodik minderről: az egészséges életmódra nevelésen túl a mentális, érzelmi, szociális és fizikai jóllét elősegítésére, sőt a tanulmányi előmenetelhez kapcsolódó problémák kezelésére is tananyagba épített egészségfejlesztési elemekkel válaszol, és a teljes iskolai közösséget célozza, tehát a tanári kar lelki és fizikai jóllétének javítását is célul tűzi ki.

Franciaországban az Oktatási Minisztérium alá tartozó, egészségneveléssel foglalkozó egyesület, a “L’AFPSSU” 2016-os kiadványa a kérdés megvitatását szintén nagyobb távlatból indítja: az egészség középpontjába a kiegyensúlyozott és beilleszkedett egyént állítja, egészségnevelésen pedig azon ismeretek átadását érti, melyek védik az egyént a lelki megbetegedésektől s ezáltal a fizikai szinten megjelenő tünetek 70-80%-ától. Olyan témákkal foglalkozik elsősorban, mint az önbizalom, kapcsolati nehézségek, autonómia, felelősség, konfliktuskezelés, vagy éppen a szokások hatalma; és csak aztán következnek a táplálkozás, sport és káros szenvedélyek kérdései. 

AZ ALAPOKTÓL INDULNI

A WHO mérései alapján a 15-44 éves korosztályban a lelki egészség zavarai járulnak hozzá legnagyobb mértékben a betegségek okozta korai halálozáshoz. Háttérben az alacsony önbizalom, a negatív jövőkép, a boldogtalanság, az élet értelmébe vetett hit elvesztése és a krónikus stressz bújik meg, valamint a magyar viszonylatban jól ismert társadalmi anómia jelensége, vagyis a közös erkölcsi elvek megrendülése miatti bizalom- és kontrollvesztés. 

Komplex és átfogó egészségnevelési programot indítani innen szép, mert csak a tüneti kezelésen túlmutató koncepciók tudják segíteni gyermekeink kiteljesedését, amire aztán egészséges felnőtt társadalom épülhet.