Ilyen volt, ilyen lett – avagy egészségügy átalakulóban

Több közelmúltbeli kutatás is arra irányította rá a figyelmet, hogy a magyar lakosság egyre nagyobb hányada vesz igénybe az állami egészségügyi ellátás mellett magán-egészségügyi szolgáltatásokat, főként, ha fogászati, nőgyógyászati, bőrgyógyászati ellátásra van szüksége, vagy labor,- MR és CT vizsgálatra szeretne mihamarabb eljutni. Magánorvoshoz járni ma már nem sikk és presztízs kérdése, hanem a középosztály számára is egyre észszerűbb és több szempontból is kifizetődő választás, amit a felmérések szerint sok más társadalmi csoport mellett tipikusan a magas státuszú, 45 évesnél fiatalabb, gyerekes nők vesznek igénybe.

Az állami egészségügy mindenki által ismert helyzetére a társadalom reagál, és a következményeket jól mutatják a számok: évente átlagosan 200 ezer forintot költünk el a magánorvosi rendelőkben, ami 1000 milliárd forint egészségügyi magánkiadást jelent évente, és ami a prognózisok szerint 2021-re elérheti az 1100 milliárdot.

MINDEN SZINTEN SZINTE MINDEN

Az, hogy a magán egészségügyi szektor számokkal is alátámasztható növekvő tendenciát mutat, szubjektív élményeink is erősítik: szinte naponta bújnak ki a földből újabb és újabb, kényelmesen berendezett és professzionálisan felszerelt magánorvosi centrumok, egészségközpontok, magánklinikák, -rendelők és -kórházak. Ezek a piaci logikát követő, marketingorientációs szemlélettel vezetett és szervezett, saját márkájukat és arculatukat tudatosan építő, célirányos hirdetési stratégiával működtetett, az ellátásra szolgáltatásként tekintő és akként is értékesítő, egyértelműen és transzparensen árazó vállalkozások online időpontfoglaló rendszerekkel, kiváló szakorvosi gárdával, komfortos és diszkrét környezettel, az ügyfél élményt az egészségügyi szektorra átértelmezve kísérlik meg az “orvoshoz menés” nemszeretem mozzanatát kellemessé tenni. Mindezt úgy, hogy a szolgáltatás minden elemét a bizalom légkörének megteremtése és fenntartása érdekében igyekeznek megtervezni.

MONDD, TE KI VÁLASZTANÁL?

Az orvosi nyilvántartások és a KSH statisztikái azt mutatják, hogy csak minden második orvos dolgozik állami intézményben, és miközben szakemberek hiányoznak az ellátórendszerből, a praktizáló orvosok száma nő. Az ellentmondás feloldható, ha észrevesszük, hogy a fizetős magánellátásban évente százezres nagyságrendben jelennek meg az új páciensek. S bár nincs pontos kimutatás a magánellátásban dolgozó orvosok számáról, de néhány nem reprezentatív friss adatfelvétel szerint minden tizedik orvos már kizárólag a magánszférában dolgozik, és ennél nagyságrendekkel többen gyógyítanak ugyanitt, félállásban, az állami munkahelyük mellett. Sokatmondó mutató az is, hogy 2017 volt az első év, amikor a jobb körülmények reményében több orvos ment át a magánegészségügybe, mint ahányan külföldre távoztak. S miközben ezek az átrendeződések a szemünk előtt játszódnak le, valamennyien csupán egyetlen dolgot szeretnénk: azonnali és hathatós, költségében átlátható és előre kalkulálható, magas szintű orvosi segítséget, méltó ellátást és emberi odafigyelést, ha egészségünk megrendül.