Egészséges étkezés vs. magyar kórházak

Mindenhonnan azt halljuk, hogy figyeljünk jobban a kiegyensúlyozott táplálkozásra, egészségünk érdekében. Tegyük fel, hogy valóban így szervezzük a napi étkezéseket, megválogatjuk, mit veszünk le a polcról. Majd valami oknál fogva fekvőbeteg ellátásra kerülünk, és az egész mehet a (porból készült, moslék színű) levesbe. Hogyan árt nekünk az átlagos magyar kórház koszt?

Az eltűnt vitamin nyomában

Aki valaha is töltött már egy napnál többet bent fekvő betegként egy magyar állami kórházban, annak keserédes szórakozás a különböző egészséges étkezésre vonatkozó tanácsokat olvasgatni. Ilyenek például az „együnk sok zöldséget és gyümölcsöt”- kezdetű, megszívlelendő frázisok. Természetesen vannak olyan gyomor-és bélrendszeri problémák, amikor ez kifejezetten ellenjavallt. Ha azonban kénytelenek vagyunk befeküdni a legközelebbi kórházba, és a tartózkodásunk oka nem esik az előbb említett kategóriába, nem sok jóra számíthatunk e téren. Nem véletlen, hogy a kórházi rokonlátogatások kedveskedő ajándéka általában gyümölcs – ezeket érdemes elfogadni és el is fogyasztani.

Csakhogy a vitaminellátás nem a rokonok dolga, hanem a kórházé, ahol az ellátásunkat évek óta keményen fizetjük tb formájában…

Pedig szomorú és általános tapasztalat, hogy a kórházi koszt egy-két kósza hagymán kívül nyomokban sem tartalmaz zöldséget, a pár naponta egyszer előforduló fonnyadt alma pedig messze áll az ideálistól.

Elsőrangú fogyási tipp?

Kerüljük a túlzott fehér liszt, fehér cukor fogyasztását és a mesterséges adalékanyagokat – ez akár lehetetlen kívánságként is elhangozhatna egy mesebeli kórházi dzsinn felé.

A leggyakoribb reggeli/vacsora, amit egy állami kórházban kapunk, ugyanis mindhármat tartalmazza: fehér kenyér a legolcsóbb fajtából, gyanús ízű párizsi, a kettő között pedig növényi zsírokból pancsolt margarin.

A főételek pedig egyenesen rejtélyesek lehetnek. Az hagyján, ha kinézetre nem azonosítja be a fogás nevét a beteg, de általában ízre sem emlékeztet semmire… Félreértés ne essék, senki nem élete gasztronómiai élményeit várja egy kórházi koszttól. De tarthatatlan az a gyakorlat, hogy a felépülés során a szervezet erősödése helyett általában egy-két kilótól megszabadulnak a bent fekvők. Mert vagy kicsi az adag, vagy ehetetlen, netán rosszullétet is okoz. A kórházban gyakorlatilag csak gyors felszívódású szénhidrátokat kap az ember, ami nemcsak egészségtelen, de pillanatok alatt újra éhes lesz tőle az ember.

Kreativitás helyett biztonság

Kimondhatjuk tehát: az állami intézmények kórházi kosztja nem tesz túlzottan jót az egészségnek. Néha azonban olyan ételkombinációk kerülnek elénk, amelyek minden addigi elképzelésünket alulmúlják. Láttunk már reggeli gyanánt felszolgált teába dobált háztartási kekszet mandulaműtétes számára, a zöldség-gyümölcs ellátás hiányosságain javítandó, rántott répát (!) rizzsel, és még sorolhatnánk. Könnyű ilyenkor a „bezzeg külföld”-re gondolni – ám ebben az esetben jogos is.

Ahogy a kerítés, a kórházi koszt sincs kolbászból tőlünk nyugatabbra sem, de egy átlagos menü beazonosítható elemeket tartalmaz, amik (ad absurdum) kinézetre is gusztusosak, kellő mennyiségű fehérje-és vitaminforrással kiegészítve.

Ha magunkat inkább étkezési szempontból is biztonságos és elfogadható ellátást szeretnénk, a legjobb, ha előre gondolkodunk, és magán egészségbiztosításba fektetünk. Ne az étkezésen múljon a felépülés!