Két kézzel szórt egészség
Hol vannak a régi szép idők, amikor egy tiszta, kellemes rendelőben kedves orvosok láttak el, nagy odafigyeléssel – nem többért, mint a befizetett társadalombiztosítás… A válasz attól is függ, mikor születtünk – a fiatalabb generáció valószínűleg jóval kevesebb ilyen emlékkel rendelkezik. Az állami egészségügy folyamatosan romlik: az én tapasztalatom mégis az, hogy rendszeresen magánrendelésre járni semmivel sem jobb, mint ha az ablakon lapátolod ki a pénzt.
Ó, drágám…
A magánrendelés költséges dolog – ezt senki nem vitatja. Az állami pedig olyan, mint a rulett: egy-egy szerencsés kiemelt térség rendelőiben nem lehetetlen emberi körülményekkel, vagy akár egy lepukkant rendelőben méltatlan fizetése ellenére is elhivatott, figyelmes orvossal találkozni. Csakhogy ezeket nem véletlenül meséljük izgatottan az ismerőseinknek. Amennyiben megtörténnek: ha átlagot számolunk, valóban annyira ritka esetek, mint egy lottó ötös… Sokunknak ismerős az érzés, amikor észrevéve egy problémát, nem is a fájdalomtól rezzenünk össze, hanem a legutóbbi horrorisztikus kórházi pillanatok jutnak eszünkbe – ilyenkor jön a malacpersely kiborítása.
Fekete villantás
A teljesen jogos, „mindegy, csak ne államiba”- hozzáállás hirtelen kapkodása azonban katasztrofális döntésekhez vezethet.
Tegyük a szívünkre a kezünket: ha gyorsan kell a segítség, 100%-ban mindig utánanézünk a magánrendelés hátterének, amit a kedves ismerősünk ajánlott?
A privát egészségügyi szolgáltatások egy része a fehér köpeny mögött sajnos feketén zajlik. A vizsgálat utáni megkönnyebbülés és az állami rendelőkben megszokott rutin alapján talán fel sem tűnik, ha nem kapunk számlát… Mielőtt legyintenénk, hogy itt legalább normális ellátást kapunk, érdemes elgondolkodni az alábbi ellentmondáson: becsülettel adózunk, de a biztonság érdekében magánrendelésre járunk… így duplán fizetünk – miközben az adott cég bekasszírozza a szebbnél szebb összegeket, és nemhogy duplán, sehogyan sem adóznak.
Magánrendelés, az orrunknál fogva
Mondanom sem kell, hogy ez ugyanúgy a betegek meglopása, mint hogy az adónk ellenében nem kapunk megfelelő szolgáltatást. És bármennyire tudatosan igyekszünk eljárni, ebbe a csapdába nem nehéz beleesni…
Elszomorító, de egyre általánosabb gyakorlat, hogy az állami ellátás orvosai rébuszokban beszélnek, vagy legalábbis némi felületességgel vizsgálják meg a problémát. Csak hogy egy barátságos mosollyal meghívhassanak a magánrendelésükre,
ahol mindent készséggel elmondanak, feltárnak.
Ha engedünk a nyomásnak, és a doktor épp az adókerülők egy százalékába esik, súlyosan sérülhetnek a betegjogaink. Semmi garanciánk nem lesz, hogy legszemélyesebb, egészségügyi adataink – akár az orvos/intézmény akaratán kívül, gondatlanságból – nem kerülnek harmadik fél kezébe.
Vállalható egészség
Akkor mi a megoldás, iratkozzunk fel a három hónapos állami várólistára, és kötögessünk? Természetesen nem. A minőségi ellátás kulcsa még mindig a privát finanszírozás – de nem mindegy, hogyan. Ha teljesen legálisan működő intézményt választunk is, az alkalomszerű, megjósolhatatlan sűrűségű magánrendelések nagyon megterhelik a költségvetést. Sok év bosszúsága után végül a kiszámíthatóságért horgonyoztam le a szolgáltatás alapú magán egészségbiztosításnál.
Persze, akkor is díja van, ha épp nincs semmi bajom, de épp ez a lényeg: az egészségért fizetek, nem a betegségért…
Számos olyan csomag érhető el a piacon, ami preventív, megelőző jellegű vizsgálatokat is fedez, egész nap hívható orvosi szolgálattal, így végre előre gondolkodhatok.
Ám ami a legfontosabb: védőhálóként állnak mögöttem a biztosítóm szigorúan ellenőrzött, minősített partnerei – így csöbörből végre nem vödörbe, hanem biztos kezekbe kerülök.
