A kocka el van vetve?

Még hogy a magyarok pesszimisták lennének! Én inkább az ellentétét tapasztalom nap, mint nap. A derűlátás persze remek dolog, de hajlamosak vagyunk túlzásba vinni, ha az egészségünkről van szó. Csak nem lesz semmi baj, a szomszéd is megmondta… Mennyivel könnyebbnek tűnik mások keresetlen tanácsaira hallgatni, mint egy szűrővizsgálat!

Elrettentő segítség?

Valamiért az egészség vagány presztízse lett, ha valakit „sosem látott orvos”, csak a halálos ágyán.

Holott az egészségünk nem barkácsműhely – és amíg az autót gond nélkül elvisszük egy állapotfelmérésre, magunkkal szemben sem kellene, hogy sajnáljunk ennyi törődést.
Nem meglepő, hogy az utóbbi években sem a megbetegedési, sem az elhalálozási ráta nem mutatott értékelhető javulást hazánkban. Ezek alapján az államnak hiánypótló ötlete támadt: a 2018-19-es évet a szűrővizsgálatok jegyében a Megelőzés évének nyilvánították. Csak üdvözölni tudjuk Magyarország Átfogó Egészségvédelmi Szűrőprogramjának kezdeményezését – ám mintha valamit kihagytak volna a képletből…

Ijesztő gyakoriságok

Egészségtudatosabb honfitársainktól, akik viszont becsülettel adóztak idejükből egészségük megőrzésének oltárán, sokat tanulhatunk. És nem csak a jó példát: eredményeik is figyelemreméltóak. Ha a cukorbetegség eddig távoli diagnózisnak tűnt, sajnos újra kell gondolnunk. Az ország csaknem egy tizede diabéteszes. A magas vérnyomás problémája pedig nemhogy kevesebb, de háromszor ennyi embert érint. A szűrővizsgálatok eddigi sorozata kimutatta: a túlsúlyosok aránya itthon a 40 százalékot is eléri. Ezek alapján sajnos érthető, miért hal meg minden második ember szív-és érrendszeri betegségben, vagy, hogy miért számítunk kiemelten nagy kockázatú csoportnak.

Szemellenző vagy szűrővizsgálat?

Jobb, ha nem is tudunk róla? Ha így gondolkodunk, hibás a logikánk. Azonban nehéz hibáztatni a magyar polgárokat és dorgálni őket, miért nem része az éves rutinjuknak egy-egy szűrővizsgálat – amíg ide is egy szép hosszú várólista a belépő.

A tény, hogy egy program keretében az állam is figyelmet fordít ennek fontosságára, és új dolgokat is finanszíroz, remek, csakhogy kevés.
Legyintünk, leiratkozunk, nem ér ennyit az egész – miközben lehet, hogy olyan problémát tártak volna fel, amelyet időben elkezdett kezeléssel jó eséllyel meg tudtak volna oldani.

Az egészséges középút

Ha élnénk a lehetőséggel, de nem szívesen várnánk meg, amíg eltelik két olimpia, gyakorlatilag egyetlen lépési lehetőségünk maradt az egészségügy sakktábláján: a magán egészségbiztosítás. Figyelem, nem összetévesztendő az „egyszerű” magán egészségüggyel, ahol a magas minőség adott, ám mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk minden egyes vizsgálatnál.

A magán egészségbiztosítás ezekre a szolgáltatásokra ad belépőt állandó, fix díjért cserébe, amit úgy optimalizálhatunk a rendelkezésünkre álló szakértők segítségével, hogy ne roppanjon meg se a családi kassza, se az egészségi állapotunk.
Ez a vészcsengő: ha szűrővizsgálat keretében nem derítjük fel, vajon mi is a daganatos betegek 49,6%-ához, vagy a keringési zavarban szenvedők 43-ához tartozunk-e, fölösleges és komoly kockázatoknak tesszük ki magunkat.